Skip to content

Film noirok és pszichológia

Hogyan befolyásolták a pszichológia eredményei a film noirokat, a karakterek ábrázolását? Milyen előrelépést jelent a mentális problémák megközelítésében a pszichoanalízis popularizálódása? Tizenegyedik adásunkban erről beszélgetünk.

Hallgasd online:

Töltsd le online és hallgasd bárhol, bármikor:

Film noirok és pszichológia (20.4 MiB)

Ajánlott filmek:

  1. Experiment Perilous (Pokoli kísérlet), 1944.
  2. Guest in the House, 1944.
  3. Journey into Fear (Utazás a félelembe), 1943.
  4. Rebecca (A Manderley-ház asszonya), 1940.
  5. Scarlet Street (Vörös utca), 1945.
  6. Stranger on the Third Floor, 1940.

 

The Stranger, 1946.

The StrangerOrson Welles rendezőként és főszereplőként is jegyzi az 1946-ban készült alkotást. Habár igen fontos szállal kapcsolódik a II. világháborúhoz, mégsem arról szól a film, hanem egy szökött náci tiszt elfogásáról. Mivel Welles nagyon érdeklődött a fasizmus mibenléte iránt, koncentrációs táborokról eredeti felvételek is láthatóak elsőként ebben a filmben.

Edward G. Robinson játsza az egyik központi figurát, a háborús bűnösöket kézrekerítő nyomozót. Úgy tud Franz Kindler / Charles Rankin (Orson Welles) nyomára akadni, ha korábbi tettestársát, Meineke-t szabadon engedi és követi Connecticut-ba.

Kindler berendezett magának egy új életet, feleséggel, tanári állással és vidéki mindennapokkal, mégsem fél gyorsan cselekedni, mikor úgy érzi, az egész veszélybe kerül – Meineke felbukkanása az esküvő előtt nem éppen kívánatos esemény.

Noha  teljesen normálisnak ható életet él, egy szenvedélye van Rankinnek, mégpedig az órák iránt. A város templomának óraszerkezetét is ő tartja karban, érdekes szimbóluma ez a minden felett való irányítási, ellenőrzési vágynak – s egyben helyszíne  Rankin vesztének.

Egyéb tudnivalók a film előkészületeiről az IMDb-n.

Tizedik adás: a film noirok realizmusa Ti

Mennyiben érvényesek a valóság törvényei a film noirokban? Mi az oka a túlfeszített színészi játéknak, a gyorsan pergő filmidőnek? Tizedik adásunkban erről beszélgettünk.

Hallgasd online:

Töltsd le és hallgasd bárhol, bármikor:

A film noirok realizmusa (20.0 MiB)

Az adáshoz ajánlott filmek:

  1. The Blue Dahlia, 1946.
  2. The Big Combo, 1955.
  3. D.O.A. (Holtan érkezett), 1950.
  4. Double Indemnity, 1944.
  5. Rebecca (A Manderley-ház asszonya), 1940.

 

 

Citizen Kane (Aranypolgár), 1941.

Citizen KaneOrson Welles a forgatókönyvírásban, rendezésben és a főszerepben is megvillantja tehetségét az 1941-es Aranypolgárban. Kilenc Oscar-jelölést kapott a film, ezek közül az eredeti forgatókönyvért járót meg is kapta írótársával, Herman Mankiewicz -cel együtt.

Kivételes, dramaturgiájában, az átfogott idő és a témaválasztás tekintetében is úttörő alkotás.

Egy iparmágnás életéről és annak utolsó pillanatairól szóló film, amely ez utóbbival, vagyis  címszereplő halálával indít, majd az annak kapcsán megjelenő újságcikkek áttekintésével folytatódik, s lassan felsejlik előttünk Kane élete.

Az első 5-8 perc gimnáziumi emlékeket idéz, talán kicsit sokat kapunk “filmhíradóból” – izgalomra mégsincs ok, a történetmesélés, a szálak egymásba fűzése, s párbeszédek is a megfelelő helyre kerülnek.

Welles a fényképezés, a narráció, a különleges effektek és a filmzene terén is ambíciózus tervett vitt véghez ebben az alkotásban, ami első, egész estés filmje. Több narrátor van, Kane élete általában flashbackekből épül fel, ezen történetek szubjektívek mégis  átfedik egymást. Megalomán főszereplőnk hatalmas birodalmat épített fel, otthona, a Xanadu is ennek a rendkívüli életvitelnek a szimbóluma.

Habár sokszereplős dráma, nehezen vesszük le a szemünket Charles Foster Kane-ről, izgalmas végigjárni az utat, amelynek egyik célja megtudni mi volt az utolsó szava a főszereplőnek. Mégis azt gondolom, a képi, hangi, narrációs megoldások simán felülírják az utóbbi fontosságát.

Rendkívül részletes leírás a műről a wikin.

 

 

Rear Window (Hátsó ablak), 1954.

rear_window_ver2_xlgTulajdonképpen csak a médium az, ami elválasztja ezt a remek filmet a klasszikus film noiroktól. A Technicolorban készült alkotás azonban Hitchcock azon művei közé tartozik, ahol nagyon erősen érződik a műfaj hatása, így mégis megnéztük.

Jeff kis lakásában várja, hogy törött lába begyógyuljon. Lakásának hátsó ablaka egy udvarra nyílik, a nyári kánikulában mindenki nyitva tartja az ablakot, így a fiatal fotóriporternek idejét szomszédjai mindennapi életének megfigyelésével próbálja agyonütni. Aztán különös dolgokra lesz figyelmes — bár a jelek nem egyértelműek, mintha gyilkosság történt volna az egyik lakásban.

A karakterek, a feszült, elsősorban a bizonytalanságra épülő történetvezetés és persze a rendkívül innovatív operatőri munka (a szomszéd házban zajló eseményeket mindvégig Jeff szeméből látjuk) mind a film noirok világát idézik, mint ahogy a  Grace Kelly által megformált modern, cselekvő nőalak is remekül illeszkedik ebbe a közegbe. Az elkövetett bűncselekmény brutalitása, beágyazottsága a mindennapi élet díszletei közé szintén nagyon erősen hatnak.

A zárójelenetben talán a filmtörténet legbénább filmes trükkjét is megcsodálhatjuk.

A filmről további információ az IMDB-n olvasható.

Scarlet Street (Vörös utca), 1945.

l_38057_38439ce2Fritz Lang Edward G. Robinsonnal és Joan Bennettel kvázi ugyanazt próbálták megismételni, ami a The Woman in the Window-ban már működött egyszer.

A feszültségek még erősebbek: itt a nő szexuális vonzalmának ellenállni képtelen férfi még mininálisabb egzisztenciával bír, házassága nem boldog, abban ő nem egyenlő fél. A lakás falán ott lóg felesége első (megboldogult) férjének portréja, egyetlen szenvedélye, a festés is csak megtűrt tevékenység odahaza; hivatását tekintve egyszerű pénztáros, nem pedig egy köztiszteletnek örvendő provesszor. A film femme fatle-ja, Kitty is sokkal gonoszabb, gátlástalanabb, a csábítás egyetlen és kizárólagos mozgatórugója a pénz.Kitty ráadásul szerelmes is az undorítóan gátlástalan, gyáva de a nővel mégis brutális Johnnyba, aki újabb és újabb összegeket követel a nőtől.

Ennek ellenére a film valamiért mégsem működik igazán. A jellemek alaposan megrajzoltak, a színészek is megfelelő munkát végeznek. A történet valahogy mégsem áll össze egységes egésszé, annyira kiszámíthatóak a fordulatok, hogy nehéz igazán átéreznünk az eset drámaiságát. A film végén, ez kétségtelen, fellángolnak az indulatok és a szenvedélyek, de addigra ez már túl kevés, túl későn. A történet egyszerűen nem igényel ennyi filmidőt, némelyik jelenet már kifejezetten és zavaróan szájbarágós.

A The Woman in the Window bravúrját annak ellenére sem sikerül megismételni, hogy lélektanilag sokkal alaposabban kidolgozottabb a Scarlet Street, és a befejezés is sokkal súlyosabb.

A filmről toávbbi információ az IMDB-n található, illetve elérhető a Youtube-on.

Kilencedik adás: házasságok a film noirokban

Mi a házasságok szerepe a film noirokban? Mennyire állnak mögöttük működő kapcsolatok és valódi érzelmek?

Hallgasd legutóbbi adásunkat online:

Töltsd le és hallgasd bárhol, bármikor:

Kilencedik adás: házasságok a film noirokban (25.4 MiB)

A adáshoz ajánlott filmek:

  1. The Big Combo, 1955.
  2. Double Indemnity, 1944.
  3. Gilda, 1946.
  4. Guest in the House, 1944.
  5. Journey into Fear (Utazás a félelembe), 1943.
  6. The Man Who Cheated Himself, 1950.
  7. Murder, My Sweet, 1944.
  8. Stranger on the Third Floor, 1940.
  9. The Woman in the Window (Nő az ablak mögött), 1944.

Crossfire, 1947.

CrossfireEgy noir megint a kifürkészhetetlen tekintetű Robert Mitchum főrszereplésével. Egyike azon katonáknak akik épp eltávjukat töltik. Flashback-ek során ismerjük meg a rejtélyes történetet – az egyik társuk életét veszti.

Természetes, hogy másképp emlékeznek vissza, így vagy úgy a nyomozó kérdéseinek kereszttüzébe kerülnek mind. Keeley a legelszántabb közülük, tisztára akarja mosni társa és barátja, Mitchell nevét, aki a körülmények áldozata lesz és könnyen gyanúsítható a gyilkosság elkövetésével.

Keeley mellett központi figura még Ginny (Gloria Grahame) is, aki nélkül nehezen lett volna bizonyítható Mitchell ártatlansága.

A szálak végül Montgomery-hez vezetnek, lelepleződése egy zseniális trükknek köszönhető.

Izgalmas noir, mely a faji megkülönböztetés, az indokolatlan gyűlölet kérdését járja körül.

Extrák még a filmről az IMDb-n.

 

Out of the Past, 1947.

out of theNehéz tiszta lappal indítani a film noirok világában. Ezt a Jacques Tourneur rendezte Out of the Past is bizonyítja; a kisvárosi benzinkutas élete pár óra leforgása alatt visszafordíthatatlanul megváltozik.

Néhány évvel korábban Jeff (Robert Mitchum) elvállalt egy kétes megbízást, ahol is a gazdag Whit Sterling (Kirk Douglas) barátnőjét és 40000 dollárját kellett visszaszereznie. Sikerre vihető vállakozás lett volna, ha nem lép a képbe a fantasztikus Jane Greer Kathie szerepében.

Ms. Greer nagyon hiteles kaméleon, még a femme fatale-okhoz szokott edzett szemű noir-néző sem tudja eldönteni, hogy végül melyik férfit szereti igazán, ha szereti egyáltalán. Jeff volt és jelen kapcsolata között ingadozik, elég sok veszítenivalója van; egyik oldalon szabadsága és a menyasszonya, másikon pedig az egész addigi élete, nem maradna más, mint a folytonos menekülés és Mexikó.

Egy percig sem unalmas film, jóllehet a rendező egy-egy nyugodt pillanatot, szerelmes jelenetet is becsempészett az egyébként sodró lendületű cselekménybe.

A film zárása rettentően szívbemarkoló, szomorúan vesszük tudomásul, hogy az igazságnak egy másik verziója szolgál valóságként.

 További részletek a filmről az IMDb-n.

 

The Big Steal, 1949.

the-big-steal-movie-poster-1949-1020428926A film azon ritka esetek közé tartozik, amikor kifejezetten meg kellett győződnünk arról, film noir-e ez egyáltalán. Engem a Film Noir of the Week fejtegetése győzött meg.

Remek filmről van szó, ehhez kétség sem férhet, csak hát az egész egy felszabadult, remek játék. Halliday hadnagyot belekeverik egy lopási ügybe — holott a hadsereget valójában nem ő, hanem az undorító, gerinctelen, ám ügyes és gátlástalan Jim Fiske rövidítette meg. Hogy a hadnagy hogy jutott a nyomára, ez a film szempontjából mellékes. Amikor mi bekapcsolódunk a cselekménybe, a hadnagy már nyomon van; csakhogy őt pedig William Blake, a hadsereg nyomozója üldözi, aki még mindig a hadnagyot hiszi az igazi tettesnek. Már csak Fiske barátnőjének (és hitelezőjének) kell belekeverednie a dologba, hogy teljes legyen a kép. Ráadásul ő az egyetlen, aki folyékonyan beszél spanyolul az amerikai szereplők között — nem egy hátrány, ha valaki Mexikón akar keresztülutazni.

Mindenki üldöz tehát mindenkit, a mexikói rendőrség, Ortega felügyelő vezetésével pedig óvatosan asszisztál mindehhez — tudják, hogy a rohangászó kisegerek majd csak elvezetik őket valahová. Egymást váltják a helyzet- és jellemkomikumok, üldözők és üldözöttek mindig pont kisiklanak egymás kezéből; jóízű flörtök és az mexikóiakról alkotott amerikai sztereotípiák karikírozása teszi még sokszínűbbé és elegánsabbá a filmet. A biztos kezű rendezés és a remek operatőrmunka pedig ma is simán eladhatóvá tennék — ami azt jelenti, vannak kortárs romantikus kalandkomédiák, amik sokkal kevésbé kidolgozottak és elegánsak.

A befejezésbe azért a klasszikus noirok sötétebb árnyalatai is belekeverednek — ez, és a már említett, innovatív és a fény-árnyék kontrasztokra noirokra jellmezően nagy hangsúlyt fektető operatőrmunka emeli be ezt az alapvetően vidám történetet a zsánerbe. Sajnos mi utólag színezett változatban láttuk — elég szürreális élmény volt.

A Big Steal, ha nem is egy Van, aki forrón szereti, de még mindig egy ma is élvezhető, finom és elegáns vígjáték. Film noir rajongóknak üdítő kikapcsolódás; a műfajjal való ismerkedést azért nem érdemes ezzel kezdeni. Akkor a többi film lesz csalódás.

A filmről több információ az IMDB-n olvasható.