Sötét Tükör

Amint ez a film is bizonyítja, a film noir nem válogat a társadalmi rétegek között.  Hogy miért mondom ezt? Az első néhány noir megtekintése után az volt a benyomásom, hogy a noir az alacsonyabb társadalmi rétegek  élethelyzeteit kilátástalansággal kombinálja.

A fent nevezett film erre tökéletes ellenpélda.

Három központi karakterünk van. A már jól ismert femme fatale, Lois Frazer; a korrumpálódó szuperzsaru, Ed Cullen és a tettvágytól égő újonc, Andy Cullen. Femme fatale-unk természetesen iszonyúan gazdag, a kamera nem győzi bejárni  a házat, ahol egy gyilkosság készülődik… de erről majd később.

Az elidegenedés három viszonyrendszerben is végigvezethető a filmen – először Lois és férje között – a gyilkossági kitervelésénél nincs erre jobb bizonyíték, másodszor a Ed és Lois között, harmadszorra pedig a két nyomozó, a testvérpár között.

A nyitó jelenetben a férj igyekszik olyan körülményeket teremteni, amik betöréses gyilkosságra engednek következtetni – jóllehet aprólékosan tervezget, a feleség kifigyeli szándékát. A bizalom elvesztésére, tökéletes elidegenedésre, az egyéni érdekek előtérbe lépésére példa ez.

Már előre féltjük az egyébként magabiztos hadnagyot, hogy milyen könnyen belesétál a nő kelepcéjébe – s mint a film vége felé egyértelművé válik, a nő menti a menthetőt, a hadnagy áldozatkészségét nem fogja viszonozni. Elsétál újonnan alkalmazott, csinos ügyvédjével.

Számomra a testvérpár kapcsolata a legnagyobb kérdőjel. Itt nem egy Spade & Archer-féle “megbosszulom a társamat” kirakat szabályrendszerről beszélünk, mint A Máltai Sólyomban. Mivel Andy újonc, csak találgathatunk, h ő egyike a ritka, tiszta erkölcsű rendőröknek, vagy, csak még nem szippantotta be a rendszer, mint a noirokban oly sokszor felbukkanó, időnként tisztességtelen eszközökhöz nyúló detektívet.

További infók a filmről: http://www.imdb.com/title/tt0042707/