Annak idején minden bizonnyal hátborzongatóan izgalmasnak és már-már perverzen erotikusnak hathatott ez a film. Ma már elég könnyen átlátunk az álcsavarokon, és ma a társadalom is jóval züllöttebb annál, hogy szexuális töltetet tudjunk látni abba, ahogy egy nő egy kék dahlia szirmait tépkedi.
Pedig a történet lehetne szívbemarkoló is, drámai is, sötét is, bőven lenne hely indulatoknak és intrikáknak. Johnny Morrison, a háborús hős arra tér haza, hogy kisfia halott, felesége pedig egy mulatótulajdonos szeretője. A hölgy a háborúból megtért férjet dührohamokkal és fura kacajokkal várja, de mire megtudhatnánk, hogy fájdalmában vagy a mérhetetlen mennyiségű elfogyasztott alkohol hatására zavarodott meg, sajnos távozik az élők sorából. Az elsődleges gyanúsított, a férj sajnos éppen nincs a rendőrség keze ügyében, ugyanis Veronica Lake-kel autózgat és reggelizget, ráadásul álnéven. Persze, amikor megtudja, hogy válópert már nem kell beadnia, hazamegy, és unott keresgélésbe fog a gyilkos iránt.
A nem túl drámai hatást tovább próbálja színezni két katonatárs alakja, akik közül az egyiknek, Buzznak tenyérnyi darab hiányzik a koponyájából, egyszerre szenved dührohamoktól és emlékezetkiesésektől, ráadásul a végzetes éjszakán ő is ott járt a tett helyszínén. Érdemes megjegyezni: az egész filmben Buzz karaktere a legérdekesebb és a legszínesebb, kár, hogy sokat ígérő belépő után csak pár nagyon közhelyszerű jelenet jut neki.
A mulatótulajdonos irodája időközben átjáróházzá változik, majd végül jobb híján a rendőrök és az első számú gyanúsított közösen oldják meg a hátborzongató rejtélyt. A megoldás ugyan nem nagyon meggyőző, de mivel az új gyanúsított rövid úton ugyancsak jobblétre szenderül, senki sem izgatja magát az elvarratlan szálak miatt.
A vastag porréteg miatt nehezen látható, mi tetszhetett ezen a korabeli közönségnek. Reméljük, hogy semmi.
A filmről bővebb információ az IMDB-n található.
One Trackback/Pingback
[…] The Blue Dahlia, 1946. […]
Post a Comment