Skip to content

Murder, My Sweet, 1944.

MurderA film Raymond Chandler (a hard-boiled iskola népszerűsítője) Farewell, My Lovely című regény alapján készült. Mivel könnyen összetéveszthető volt egy akkoriban megjelenő musicallel, végül a fent említett címet kapta az amerikai piacon.

Egy nagyon élvezetes noir sok szálon futó cselekménnyel, ahol központi helyen a magándetektív, Philip Marlowe ( Dick Powell) karaktere áll. Ő a megoldás kulcsa; a mamlasz gorilla, az éleseszű orvos, az idős, ámbár gazdag férj, a fiatal feleség és a féltékeny lány mind-mind a szolgálatukba akarják állítani. A apa-lány viszony talán betegesnek hat, a gorillánk szellemileg alulbútorozott, a doki gátlástalan, mégis mind megtalálják eszközeiket hogy ideig-óráig Marlowe-t behálózzák. Egy drága, ellopottnak hitt ékszer és a jóhír a tét..

Fantasztikus nézni és hallgatni a fiatal feleség (Claire Trevor) játékát. Igen meggyőző, okos femme fatale, akinek hangja bársonyos, beszéde, artikuláltsága nagyon tiszta.

A készítők mintha nagyobb hangsúlyt fektettek volna a díszletre, (urbánus és vidéki egyaránt) szinte levegős a film, a bizonytalansága ellenére sem folytogató. Kivételt képez s egyben újdonságként jelenik meg a kórház / elmegyógyintézet, mint tér. A rémálom nem egy semleges vagy a főszereplő által jól ismert területen tör elő – a kórház fizikailag is elidegenít.

A film megtekinthető egy kompakt rajongói oldalon sok érdekességgel a műről és a szereplőkről, sajnos 8-10 perce epizódokban, de jó minőségben.

Ötödik adás: Helyszínek a film noirokban

Milyen jellegzetes helyszíneken helyszíneken játszódnak a film noirok? Milyen megoldásokat választottak a megjelenítésükhöz, milyen szerepük van a cselekmény szempontjából?

Hallgasd online:

Közvetlen letöltés — hallgasd bárhol, bármikor:

ST5 Noir Helyszinek (24.5 MiB)

Pickup on South Street (Zsebtolvaj), 1953.

pickup_on_south_street_ver2Skip McCoy (Richard Widmark) egy átlagos new york-i zsebtolvaj, aki ez alkalommal olyan tárcát tulajdonít el, amit kommunista ügynökök kezébe szántak.

Egy zsúfolt mentrójelenettel indít a film, ahol belekóstolhatunk a fent említett szakma rejtelmeibe. A kamera minden arcrezzenést dokumentál; míg Candy (Jean Peters) csábos pilláival és ajakharapdálásaival igyekszik flörtölni az idegen férfival, addig az kiemeli a tárcáját. Ennek a nőt követő másik két férfi is szemtanúja lesz.

Mint kiderül nő még utoljára megtesz egy szivességet a volt szerelmesének, remélve, hogy utána örökre elválnak útjaik. Több tábor áll egymással szemben; a rendőrök le akarják fülelni az ügynököket, az ügynökök meg akarják szerezni a mikrofilmet, Skip véletlenül csöppen a történetbe, Candy pedig új életet akar kezdeni. A szálak egy Moe nevű rendőrségi besúgó kezében futnak össze.

Nem egy olyan kémtörténet ez, ahol a miértekre választ kapunk. Nem tudjuk meg, hogy miért fontos a mikrofilm, nem tudjuk meg mi van rajta – habár Skip megnézi a new york-i könyvtárban – a néző számára nem egyértelmű a tartalma. Fontos viszont a szerelmi szál a történetben, és helyenként egymásért is kiállnak a karakterek a labilis, elidegenedett közeg ellenére.

A filmről bővebb infomráció az IMDB-n található, illetve megtekintehető a Youtube-on.

 

Journey into Fear (Utazás a félelembe), 1943.

journey_into_fearA film egy rendkívül kompakt alkotás a félelemről; cselekménye egészen minimális és vázlatos, a hangsúly nagyon határozottan a hangulaton van. A második világháború alatt játszódik ugyan, de ez is inkább csak a szükséges hátteret biztosítja a történethez, és a motivációt egyes szereplők cselekedeteihez.

Howard Graham katona — egy olyan katona, amelyik még szinte soha nem fogott fegyvert a kezébe, hadihajók tervezésén kívül szinte nem is ért semmihez. Könnyen befolyásolható, csendes és ártatlan természet. Éppen Törökországban van kiküldetésen, amikor ideiglenesen hazarendelik — elutazásának előestéjén pedig bérgyilkosok célkeresztjébe kerül. A török rendőrség a nemzeti érdekek védelme érdekében (Graham személye nagyon fontos a török hadiflotta továbbfejlesztése szempontjából) vonat helyett egy kis teherhajóra teszi fel a mérnököt. Gyilkosai elől azonban itt sem bújhat el.

A film nagyobbik részét feszült, klausztrofóbiás jelenetek töltik ki, amikor a főhős igyekszik emberi tartását megőrizve megmenekülni az életveszélyes helyzetből — de bármivel is próbálkozzon, mindig kudarcot vall. Ráadásul a hajó parancsnoka sem hiszi el a valószínűtlen történetet: Graham hiába tudja, hogy olyanokkal utazik együtt, akik meg akarják ölni, segélykérését paranoid képzelgésnek vélik. A hajó rosszul megvilágított, szűk folyosói, zárt terei kiváló helyszínt biztosítanak ehhez az alapvetően lélektani küzdelemhez.

Orson Welles Eric Ambler novellájának adaptálásával, illetve az egyik mellékszereplő megformálásával járult hozzá a filmhez. A főszereplő (Joseph Cotten) mellett még az egyik, a hősnek lélekjelenlétével és segíteni akarásával támaszt nyújtó utastárs, Josette Martel (Dolores del Rio) alakja érdekes még.

A film zárójelenete egy érdekes — és ugyancsak lélektani — csavar, ami még egy finom mosolyt is az arcunkra csalhat.

A filmről bővebb információ az IMDB-n található, illetve teljes terjedelmében megtekinthető Joseph Cotten Myspace-oldalán.

Negyedik adás — Női szerepek a film noirokban

Milyen szerepet tölthetnek be a nők a film noirokban? Ezek a szereptípusok mire és mennyiben inspirálhatták a korabeli mozilátogatót?

Hallgasd meg online:

Közvetlen letöltés — hallgasd bárhol, bármikor:

ST4 Noi Szerepek (24.2 MiB)

The Chase, 1946.

the-chase-movie-poster-1946-1020678278Chuck Scott, az egykori, haditengerészettől leszerelt katona és Mr. Roman ismeretsége gyanúsan hamar megtörténik. Lehet, hogy nem ártott volna már itt észnél lenni, mert a helyzet tényleg nagyon valószerűtlen. Valaki szemlátomást éhesen, egy fillér nélkül bámulja egy hamburgeres kirakatát; egyszer csak észreveszi, hogy a lábainál van egy pénzzel tömött pénztárca; a következő jelenetben pedig már a hideg és brutális tulajdonos barátságosnak szánt kérdéseire válaszol. És, bár az illető bizalmasa (Peter Lorre, a keményfiú Gino szerepében is nagyot alakít) első ránézésre utálja Chuckot, mégis rögtön megkapja az éppen megüresedett sofőri állást. Chuck sem kérdezősködik sokat.

Mr. Roman munkaadónak nem éppen eszményi; elvárja, hogy alárendeltjei az életüket is szemrebbenés nélkül kockáztassák érte, senkit sem avat a bizalmába, és mivel rengeteg sötét titka van, otthagyni sem lehet. Chuck sikeresen kiállja a neki szánt próbát, kötélidegekkel veszi tudomásul, amikor főnöke merő kíváncsiságból nem csak a saját, de Gino és az ő életét is veszélybe sodorja. Amit viszont nem bír elviselni, az Roman feleségének, Lornának a szenvedése. Amikor egyszer autózni viszi a nőt a tengerparton, az kiönti neki a szívét, ő pedig elhatározza, hogy eleget tesz kérésének, és megszökteti férje brutális rémuralma elől Kubába. Romand elől persze nem lehet csak úgy megszökni és a következmények tragikus gyorsasággal utol is érik az újdonsült párt.

Hihetetlen sebességgel jut el idáig a film, de csak Havanna sötét utcáin és füstös mulatóiban kezdünk el gondolkodni azon, hogy talán nem csak a film költségvetése szabta ilyen rövidre az előzményeket. Ugyanis amikor a cselekmény tetőpontja, a valódi konfliktus kibontakozása következne, akkor csak zavaros fordulatok, átláthatatlan üldözési jelenetek következnek, a főhősön pedig egyre inkább mutatkoznak valamilyen lelki betegség tünetei. És bár meggyőződésünk, hogy az események szigorú sorrendben követték egymást, egyre-másra térnek vissza a már elveszettnek hitt szereplők, történnek meg már megtörténtnek hitt jelenetek.

A film befejezése végképp bizonytalanságban hagyja az olvasót. Az idő zseniális kezelése, a film többszörös értelmezhetősége, a szimpla logikával feldolgozhatatlan cselekmény olyan meglepetéseket hoznak magukkal, ami még az eredetiségre és a váratlan fordulatokra építkező film noirok között is ritka.

A filmről további információ az IMDB-n található, és teljes terjedelmében megtekinthető a Youtube-on.

Bluebeard, 1944.

bluebeard poster 2 blogAz alacsony költségvetés ellenére is érdekes, hatásos film; ha az ember belezökkent a hangulatba, izgalmas és élvezhető is. A főszerepet David Carradine apja, John Carradine játssza — fiához való hasonlósága sokat ad hozzá azok élvezetéhez, akik látták és szerették a Kill Bill-t.

Sorozatgyilkos tartja rettegésben a XIX. századi Párizst — valaki fiatal nőkre vadászik, a holttesteket a Szajnából fogják ki. Sokáig nincs semmi, ami nyomra vezethetné a rendőrséget. Mi viszont gyorsan megismerhetjük a tettest; éppen akkor, amikor találkozik a fiatal és szép varrónővel, Lucille-lel; neki is lát, hogy őt is behálózza. A rendőrség mégis nyomra akad, és visszahívják szabadságáról az egyik legjobb ügynöküket, Francine-t, hogy segítsen csapdába csalni a gyilkost. Érdekes fordulat, hogy Francine valójában Lucille húga.

Bár a díszletek és a jelmezek néha nagyon árulkodnak a pénzügyi keretek és szűkösségéről, a a sejtelmes, ködös utcák és a sötét árnyékokkal, drámai világítással megteremtett, baljós atmoszféra, a színészek színvonalas játéka a maga módján mégis nagyon élvezhetővé teszi a filmet. Nem csak Carradine alakít nagyot, de Ludwig Stössel is kiváló a pénzsóvár műkereskedő szerepében. A két fő nőalak, Lucille és Camille is mást nyújt, mint amit a hasonló karakterektől megszokhattunk: határozottak, intelligensek és valódi egyéniségek. Lucille kicsit cinikus, határozott és minden szépelgést mellőző jelleme ugyanúgy üdítően hat, mint Francine elszántsága és profizmusa.

A nyomozás a gyilkos után ugyancsak tartogat meglepetéseket, a fordulatok egyediek és érdekesek, még a befejezés sem kiszámítható.

További részletek a filmről az IMDB-n; a film megtekinthető az archive.org-on.

Harmadik adás — Barátok és ellenségek

Mi köti össze a barátságokat a film noirok ellenséges és elidegenedett világában? Mi fordítja egymással szembe az ellenségeket?

Hallgasd meg online:

Közvetlen letöltés — hallgasd bárhol, bármikor:

ST3 Baratok Es Ellensegek (25.8 MiB)

Experiment Perilous (Pokoli kísérlet), 1944.

Experiment_Perilous_1944_posterEgy közepesen érdektelen melodráma, néhány hátborzongató fordulattal.

Egy pszichiáter utazik a vonaton — útitársa, egy szürke és lapos hölgy egy new yorki celebritás húga sok évi távollét után tér haza. Hazatérte után rögtön meg is gyilkolják. Néhány valószerűtlen fordulat után a pszichiáter úgy dönt, hogy nyomozni kezd a család után — erre elsősorban a gyönyörű és szemlátomást bajban levő (Hedy Lamarr játszotta) feleség iránt érzett, egyre intenzívebb szimpátiája ösztönzi.

Maga a nyomozás meglehetőségen banális — ami mégis némi színt visz a filmbe, az a film innovatív narratívája. A problémák gyökerei nagyon messze nyúlnak vissza az időben — a múltba visszanyúló flashbackek kétségkívül érdekes hangulatot adnak a történetnek. A történet vége persze ettől függetlenül meglehetősen kiszámítható. Amúgy 1903-ban járunk; a századforduló atmoszférája teljesen átjárja a filmet, ami ritkaság az alapvetően kortárs milőben zajló, többi film noirhoz képest.

Ugyanakkor láthatunk lövöldözésben szilánkokra zúzódó, hatalmas akváriumokat — talán a filmtörténetben először, és a főgonosz által abszolvált gázrobbanás sem semmi.

A filmről bővebb információ az IMDB-n található, illetve megtekinthető a Youtube-on.