Sötét Tükör

Az alacsony költségvetés ellenére is érdekes, hatásos film; ha az ember belezökkent a hangulatba, izgalmas és élvezhető is. A főszerepet David Carradine apja, John Carradine játssza — fiához való hasonlósága sokat ad hozzá azok élvezetéhez, akik látták és szerették a Kill Bill-t.

Sorozatgyilkos tartja rettegésben a XIX. századi Párizst — valaki fiatal nőkre vadászik, a holttesteket a Szajnából fogják ki. Sokáig nincs semmi, ami nyomra vezethetné a rendőrséget. Mi viszont gyorsan megismerhetjük a tettest; éppen akkor, amikor találkozik a fiatal és szép varrónővel, Lucille-lel; neki is lát, hogy őt is behálózza. A rendőrség mégis nyomra akad, és visszahívják szabadságáról az egyik legjobb ügynöküket, Francine-t, hogy segítsen csapdába csalni a gyilkost. Érdekes fordulat, hogy Francine valójában Lucille húga.

Bár a díszletek és a jelmezek néha nagyon árulkodnak a pénzügyi keretek és szűkösségéről, a a sejtelmes, ködös utcák és a sötét árnyékokkal, drámai világítással megteremtett, baljós atmoszféra, a színészek színvonalas játéka a maga módján mégis nagyon élvezhetővé teszi a filmet. Nem csak Carradine alakít nagyot, de Ludwig Stössel is kiváló a pénzsóvár műkereskedő szerepében. A két fő nőalak, Lucille és Camille is mást nyújt, mint amit a hasonló karakterektől megszokhattunk: határozottak, intelligensek és valódi egyéniségek. Lucille kicsit cinikus, határozott és minden szépelgést mellőző jelleme ugyanúgy üdítően hat, mint Francine elszántsága és profizmusa.

A nyomozás a gyilkos után ugyancsak tartogat meglepetéseket, a fordulatok egyediek és érdekesek, még a befejezés sem kiszámítható.

További részletek a filmről az IMDB-n; a film megtekinthető az archive.org-on.