Skip to content

Where the sidewalk ends (Ahol a járda véget ér),1950.

Where the sidewalk endsOtto Preminger rendezte noir 1950-ből. A film alapvetően egy, a túlkapásairól híres / hírhedt rendőrről szól. Mark Dixon (Dana Andrews) a korrupt detektív, aki bármennyire is szeretne leszámolni szélhámos apja szellemével, és jobb lenni nála, nem éppen egy kisvárosi jófiú.

Ahogyan a film címe is jelzi, a rendőr kilép a biztosnak hitt világból és olyan eszközöket vet be, amelyeket az addigi körülményei/ élettere már nem fogadhat el. A kezdő képsorok is ezt támasztják alá – felettese figyelmezteti Dixon-t, hogy ideje összeszedni magát..

New York utcáin és kaszinóiban játszódik a film, a nyomozó szenvedélyesen üldöz egy bandavezért hosszú évek óta sikertelenül. Miközben azon dolgozik, hogy bizonyítékot szerezzen ellene, megöl egy lehetséges gyanúsítottat – nem marad más, mint eltussolni az ügyet. Az csak külön csavart ad a történetnek, hogy gyengéd érzelmeket kezd táplálni Paine felesége, a vonzó szépségű Morgan (Gene Tierney) iránt.

 Hasonlóan, mint a The man who cheated himself című filmben, a rend őre igyekszik tisztára mosni a nevét egy olyan ügyben ami mai szemmel nézve talán már bizonyítható baleset / önvédelem lenne. Jelen film esetében a túlkapások természetesen Dixon bűnösségét támasztanák alá.

A filmről bővebben az IMDb-n olvashatsz.

Archetípusok a film noirokban: a fixer

Magyarul nehéz lenne egy szóval megragadni ennek a szónak a jelentését: olyan karakterekről van szó, akik leginkább a háttérből irányítják az eseményeket, a rendszer ismeretéből és az eszükből élnek. Erkölcseik, színes egyéniségük, ha van is, eredményeik szempontjából teljesen irrelevánsak. Az adásban arról beszélgetünk, milyen kapcsolatban állnak a többi szereplővel, milyen szabályok szerint vesznek részt a film noirok cselekményében.

Hallgasd online:

Töltsd le magadnak és hallgasd bárhol, bármikor:

Tizenkettedik adás (29.2 MiB)

Ajánlott filmek:

  1. Angels with dirty faces (Mocskos arcú angyalok), 1938.
  2. The Big Combo, 1955.
  3. Citizen Kane (Aranypolgár), 1941.
  4. The Killers, 1946.
  5. The Lady from Shanghai (A sanghaji asszony), 1947.
  6. Pickup on South Street (Zsebtolvaj), 1953.
  7. Scarlet Street (Vörös utca), 1945.

 

The Big Sleep (A hosszú álom), 1946

big_sleep_ver2_xlgA Murder, My Sweet-hez hasonlóan ez a film is egy Raymond Chandler regény alapján készült. A cselekmény itt is nagyon szövevényes, a cenzúrának köszönhetően a regény ismerete nélkül nem is mindig követhető: Chandler szövege egyszerűen mocskosabb volt annál, semhogy egy az egyben a vászonra lehetett volna vinni. Az erős karakterek, a hangulat és a párbeszédek mégis elviszik a filmet.

A főhős itt is Philip Marlowe, a magándetektív: Humphrey Bogart talán egy kicsit csípősebb és csibészesebb alakítást nyújt, mint Dick Powell, de ennek ellenére is hitelesen követi a karaktert. Kevesebb benne a rezzenetlen nyugalom és a beletörődés, ugyanakkor sokkal erőteljesebb és cselekvőbb figura — ebből a szempontból sokkal közelebb áll az eredetihez.

A magándetektív — sztereotípiák sorozata következik — egy egyszerűnek látszó megbizatást kap a tolószékhez kötött, öreg milliomostól, hogy aztán kiderüljön, az ügy sokkal keményebb és sötétebb, mint amilyennek az első pillantásra tűnt. Ráadásul a milliomos gyönyörű lányai — az excentrikus és zavarodott Carmen, és a rejtélyes Vivian is belekeverednek a történetbe. Utóbbi Lauren Bacall alakítja, karrierjének egyik meghatározó jelentőségű alakításában.

Chandler sötét, bűnnel és mocsokkal teli Los Angelese plasztikusan és erőteljesen elevenedik meg, az operatőrmunka hamisítatlanul adja vissza a regény súlyos, nehéz hangulatát. Egyedül a záró képsorok azok, ahol — nyilván a stúdió igényeit és a happy endre való törekvés koncencióit követve — erőteljesen elrugaszkodnak az eredetitől. Sajnos nem sikerült jó kompromisszumot kötni: az utolsó két perc elcukrozott jeleneteit jobb teljes egészében figyelmen kívül hagyni.

A filmről további információ az IMDB-n olvasható.

Sunset Boulevard (Alkony sugárút), 1950

sunset_boulevard_ver3_xlgA cím nagyon ismert, ráadásul egy igazi, klasszikus, csavaros noir-ról van szó. A film nyitó képsorai — a főhős hulláját halásszák ki egy elegáns ház medencéjéből — ma is remekül működnek.

Joe Gillis egy alkotói válsággal küzdő íróként, teljesen véletlenül kerül az egykori némafilmsztár, Norma Desmond villájába. Megpróbálja elrejteni az autóját, az elhagyottnak tűnő garázsban mielőtt az elkobozzák tőle — már több részlettel el van maradva, és sehogy sem sikerül munkát találnia. Néhány történetét megfilmesítették már, most mégis zsákutcába került, és úgy néz ki, nem nagyon van más választása, mint otthagyni Hollywoodot és visszatérni a kis laphoz, ahol korábban dolgozott. A valaha tömegek rajongását vonzó sztár azonban hamar bűvkörébe vonja a fiatal férfit — általa ő is megfiatalodni vágyik. Ami rá is fér, hiszen titokban egy nagy visszatérés vágyálmában él.

Joe ezzel kilép abból a közegből, amiben eddig élt: a szegény, de a jövőjükben töretlenül bízó, a filmipar pereméről felkapaszkodni próbáló fiatalok közül egy izolált világban találja magát, ahol ugyanakkor nagy jólét és kényelem várja. Cserébe vonzalmat és elismerést kell tanúsítania az őt kitartó nő felé. Dilemmába akkor kerül, amikor a fiatal írólány (aki korábbban megsemmisítő bírálatban részesítette az egyik anyagot, amiből bevétel várt), az ő segítségét kéri saját történetének megírásához. A lány rugalmas és fürge intellektusa, a férfi kitartása és rutinja hatékony párossá teszi őket — az átdolgozott éjszakák alatt pedig egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Remek párbeszédek, hatásos, mind a mai napig ható fordulatok teszik ma is élvezhetővé az amúgy meglehetősen hosszú filmet. A morális dilemmákat valódi, összetett karaktereknek kell megélniük, akik személyisége csak folyamatosan bontakozik ki a film során. A cselekmény formálása talán a legerősebb pontja az amúgy szinte mindenben a tökéletest nyújtó filmben: a viszonylag lassú indulás teljesen indokolt, hiszen egy talajt vesztett szereplőt mutat be, aki kezdetben csak tétován sodródik az árral. Az események úgy gyorsulnak fel, ahogy számunkra is nyilvánvaló lesz, milyen végzet felé visz minket a film.

Hollywood démoni báját remekül illusztrálja, hogy a Normát alakító Gloria Swanson valóban némafilmsztár volt egykoron és a Sunset Boulevard valóban hatalmas visszatérés volt számára; egykori rendezőjét valóban az őt egykor rendező Eric von Stroheim játssza el.

A filmről bővebb információ az IMDB-n olvasható.