Skip to content

They Drive by Night, 1938.

TheyDrivebyNightEzzel a címmel két noir is készült, az általunk megtekintett 1938-as brit alkotás, valamit a Humphrey Bogart főszereplésével készült 1940-es amerikai.

Shorty Matthews-ra (Emlyn Williams) új élet vár. Elhagyja a börtönt és visszamegy a barátnőjéhez. Micsoda terv. Ehelyett a szerelmét holtan találja.. Nincs más kiút, bújdosnia kell – egy módon szökhet északra, ha kamionsofőrök jóindulatára bízza magát.

Pihenőjük során találkozik egy régi ismerőssel, Molly-val (Anna Konstam). Ő az egyetlen ember, akitől – miután tisztázta magát – segítséget várhat.

A folytonos menekülés, az állandóan zuhogó eső, az éj sötétje rendkívül jól felerősíti a film sugallta kilátástalanságot, s meg is nehezíti Shorty tisztázását. Molly végig mellette van – habár a barátnői nem nézik jó szemmel a Shorty-val való viszonyát, ő menteni akarja a menthetőt. Mégsem az ő lénye lesz a kulcs a megoldáshoz, egy hóbortos professzor figyeli ki, majd keresi fel őket.

 

Megtekinthető: http://archive.org/details/They_Drive_by_Night_1938

Detour, 1945.

detour_1945_poster_04Al (Tom Neal) egy new york-i bárzongorista, aki megunva a magányt úgy dönt, hogy követi énekes kedvesét Los Angelesbe.

Az út nem zökkenőmentes, s semmiképpen sem kényelmes, pénz híján főszereplőnk stoppolásra adja a fejét. Charles Haskell Jr (Edmund MacDonald) nagyszerű társaságát élvezheti egy ideig, noha furcsának találta a férfit, az egész helyzet nyomasztó volt, vele utazott. Az első baklövést ott követte el, hogy az útközben elhunyt Haskell holttestétől megszabadulva, annak személyazonosságát felvéve utazott tovább. Innen már lefelé vezetett az út.

Nehéz dönteni, hogy nevetséges-e a rákövetkező események sorozata, vagy a néző komolyan tudja venni és együtt zuhan  a főszereplővel..

Hogy bonyolítsa amúgy sem túl kecsegetető helyzetét, felvesz egy stoppost, Verat (Ann Savage), aki – mint kiderül – ismeri Haskell-t. Nagyon erős karakter a hölgy, Al fel sem fogja, máris zsarolás áldozatává válik.

Záróegyenleg: Egy tömör 67 perces low-budget film, 2 hulla, 1 happy end.

Megtekinthető a youtube-on.

Guest in the House, 1944.

fZJlsbKiM8g1G8PSHNrrvuYxCCLEgy újabb pszichodráma, nem véletlenül, hiszen a hétköznapi életben egyre gyakoribb beszédtéma a pszichoanalízis. Ez a film nem csak érinti, bemutatja, hanem gyógyítani is kívánja a “gyenge idegeket” hiszen egy pszichológus-páciens viszonyt helyez a középpontba.

Egy boldog, kiegyensúlyozott család életébe nyerünk bepillantást a film segítségével; Dr. Dan Proctor (Scott Mckay) hazaviszi bemutatni korábbi páciensét, mostani kedvesét, Evelyn-t (Anne Baxter). A család minden tagja örömmel fogadja a nőt.

Evelyn a megérkeztét követően szemet vet a doktor bátyjára, Doug Proctorra (Ralph Bellamy), aki művész és otthon dolgozik. Doug szemtelenül flörtöl az összes közelében lévő nővel, de ettől még elhisszük neki, hogy csak a feleségét, Ann-t (Ruth Warrick) szereti. Miriam (Marie McDonald) a modellje, aki a családdal él, s napi 8 órát Douggal tölt.

Evelyn igyekszik a legcsendesebb módon felbolygatni a család életét, mindent megtesz, hogy eltávolítsa a Miriam-et, a házvezetőnőt, s végül a Ann-t is. Igazi kígyó, a gyerekek is külön szerepet kapnak tervében.

Extrák:

Csodálatos, visszatérő zenei motívum a filmben Liszt: Szerelmi Álmok című noktürnje.

A film megtekinthető teljes terjedelmében a youtube-on.

Rebecca (A Manderley-ház asszonya), 1940.

Rebecca 1940Hitchcock első amerikai alkotása; pszichodráma, thriller és noir egyben. A forgatókönyv Daphne du Maurier azonos című, 1938-as regénye alapján készült. A legjobb filmért és legjobb operatőri munkáért (fekete-fehér) járó Oscar-t megkapta a Rebecca, számos jelölés mellett 1940-ben.

Gótikus történet Laurence Olivier (Maxim de Winter) és Joan Fontaine (a 2. Mrs. de Winter) főszereplésével. A lány munkáltatójával időzik Monte Carlo-ban, amikor megismerkedik a híres özvegy arisztokratával, Maxim de Winterrel. Rövid időn belül szerelembe esnek, s a férfi végül megkéri a visszahúzódó lány kezét. Cornwallba utazik hát a pár, ahol a család kastélya, Manderley áll.

S habár sokáig titok övezi Maximet és a múltját, új feleségével való hazatérésük után viszonyukat egyre több felhő árnyékolja be. Max első felesége, Rebecca egy éve hunyt el egy hajóbalesetben… Mrs Danvers az első Mrs de Winter szobalánya jeleníti meg Rebecca-t, s lépten-nyomon érezteti az új lánnyal, hogy sosem lesz megfelelő úrnője Manderley-nek. Az ő jelensége teszi kisértetiessé az egyébként gyönyörű kastélyt, hiszen mindehol jelen van és sosem szeretjük, amikor megjelenik. Nem látjuk mozgásban, megkérdőjelezhetetlen súlyos, stabil karakter, aki a legváratlanabb pillanatokban bukkan fel, s toronyként magasodik a lány fölé. Egyszóval mindent megtesz, hogy öngyilkosságba hajszolja az új Mrs de Winter-t.

A kettősség Mrs Danvers és Max de Winter karakterén is érződik. Sokáig nem egyértelmű, ki kinek az oldalán áll. Ahogy Mrs Danvers is tűnhetett semleges karakternek a film elején, ugyanúgy gyanúsíthattuk gyilkossággal Maximot is. (Érdekes, hogy a regényben valóban Maxim öli meg az első feleségét.)

A pszichózis tragédiába torkollik vajon? Kellemes kéztördelést kívánok!

Extrák:

Hamár a filmben nem a felesége kapta meg a szerepet, rádióadásban együtt tűnt fel Vivien Leigh és Sir Lawrence Olivier.

The Woman in the Window (Nő az ablak mögött), 1944.

woman_in_the_windowKifinomult és rafinált film, tele érdekes fordulatokkal, komplex karakterekkel és csodálatos képi megoldásokkal. Aligha a legvéresebb vagy a legkeményebb, ami a műfaj tanulmányozása közben az ember kezébe akadhat, de ettől függetlenül még képes arra, hogy a fotelhoz szögezze az embert.

Richard Wanley professzor a bűn pszichológiáját oktatja az egyetemen — megállapodott, családos ember, esténként a klubban barátkozik a barátaival, méltóságteljes, komoly jelenség. A klub melletti kirakatban megpillantja egy nő festményét — hamarosan pedig találkozik magával a modellel is. Noha tudja, hogy társadalmi státuszával ez aligha fér össze, mégis flörtölni kezd Alice-szal. Márpedig a kalandok — ahogy ebben a klubbéli barátokkal megállapodtak — már nem időseknek való. A nő lakásán hirtelen megjelenik egy másik szerető, dulakodásba kezdenek, majd a professzor — hogy életét védje — leszúrja az ellenlábast egy ollóval. Tulajdonképpen itt kezdődik az érdemi cselekmény.

Mit kezd magával az átlagember egy ilyen helyzetben? Az alapszituáció éppen ellentétes a The man who cheated himselfével. Míg ott  a kiindulópontul szolgáló, önvédelemből elkövetett gyilkosság a törvény előtt gyakorlatilag védhetetlen lenne, itt a főszereplőt alighanem felmentenék — a szituáció azonban, amibe került, tönkretenné társadalmi státuszát. És Wanley elkezd úgy reagálni, mint egy tökéletes átlagember: elkezd harcolni a status quo-ért, megpróbálja a szőnyeg alá söpörni az ügyet. Ez adja a valódi izgalmakat a filmben: a főszereplő küzdelmét emberi méltóságának és korábbi életkörülményeinek fenntartásáért — miközben egyre inkább kicsúszik kezéből a kontroll.

Adna magát a lehetőség a melodramatikus vagy brutálisan erőszakos megoldásokra, de ennél sokkal elegánsabb és visszafogottabb a rendezés. A cselekmény egyáltalán nem túlfeszített, a végső fordulatig szinte hétköznapi ütemben csordogál előre. Az utolsó jelenetek aztán erősen összesűrűsödnek. A befejezés ma már nem hat annyira frissnek, de mégis elhozza katarzist.

A The Woman in The Window megtekinthető a Youtube-on.

Dark Waters (Sötét Vizeken), 1944.

yZUUFXN3rPS6HeRm6NOj6tk9gGxÉrdekes, különös hangulatú lélektani thriller — egyes fordulatok és megoldások akár Hitchcock-tól is származhatnának — holott a rendező a magyar származású Andre de Toth, zenéjét pedig a több film noir hangulatához is hozzájáruló Rózsa Miklós szerezte.

Leslie felépülni megy rokonaihoz egy kis, isten háta mögötti ültetvényre — a balesetben szüleit is elvesztette, nénikéje és szülei jelentik  egyelten rokonait. Abban bízik, hogy majd a békés, nyugodt környezetben ismét magára találhat, de nem így történik — rokonai meghökkentően érzéketlen szadizmussal gyötrik a lelkét, éjszakánként pedig különös dolgok történnek. Szobájában kialszik a villany, furcsa zajokat hall, nevén hívogatják a ház mellett mocsárból. Egyedül az egy rejtélyes körülmények között elbocsátott, fekete munkás és a falusi orvos jelent neki támaszt — az ő segítségükkel kell magára találnia és megtalálni az okát a felé irányuló gonoszságnak és érzéketlenségnek.

Ügyesen felépített, erős atmoszférájú film — nem csak a fiatal lány félelme, de a távoli, kicsiny falu nyomasztó egyhangúsága és az ültetvény mellett levő, elvadult mocsár fülledtsége is kézzel fogható. A befejezés talán egy kicsit erőltetett és elkapkodott — ennek ellenére is hatásos és groteszk.

A filmről bővebb információ az IMDB-n található, illetve teljes terjedelmében megtekinthető a Youtube-on.

Among the Living, 1941.

l_33337_ea8f1e12Pörgős, cselekményorientált, mindenféle sallangokat nélkülöző, elmebeteg sorozatgyilkosos film, némi érdekes fűszerezéssel. Az események hátterében tulajdonképpen a nyitójelenetben eltemetett, brutális apa áll. A férfi rendszeresen verte feleségét, és amikor fia, még gyerekként megpróbálta megvédeni, olyan sérülést okozott neki, ami maradandónak bizonyult. Hogy eltussolják a történteket, a gyerek ikertestvérét elküldték otthonról, a sérült gyerek nevére halotti bizonyítványt hamisítottak, és a házban bezárva őrizték évekig. Ez az alaphelyzet, no meg az, hogy a temetésre hazajött ikertestvérnek rögtön első nap szembesülnie kell a kellemtlen igazsággal, no meg azzal, hogy bátyja megszökött és sorban öli az embereket.

A nem túl logikus történet tele van feszültséggel, ügyesen megkomponált jelenetekkel és érdekes fordulatokkal; az érzelmi és az intellektuális mélységeket szinte teljesen mellőzi, cserébe viszont elég rövid is. Klasszikus B film tehát — kellemes kiegészítés a feature presentation mellé, de semmi olyasmi, amit ne lehetett volna összerakni a lehető legrövidebb idő alatt.

A filmről bővebb információ az IMDB-n található, illetve megtekinthető a Youtube-on.