Orson Welles hollywoodi karrierje ezzel a filmmel ért véget — akkoriban nem hozta meg a közönségsikert. Kétségtelen, kőkemény, brutális és fájdalmas filmről van szó, amely úgy feszeget mind a mapig aktuális erkölcsi kérdéseket, hogy semmiféle megnyugató választ nem tud rájuk adni.
A filmtörténet egyik leghosszabb snittjével kezdünk: a mexikói határnál valaki bombát rejt egy autó csomagtartójába, az autó szépen lassan átgurul az Egyesült Államokba, többször is keresztezi egy fiatal pár útját, majd egyszer csak bekövetkezik az elkerülhetetlen: az autó a robbanástól darabokra esik szét, gazdag utasa és sztriptíztáncosnő szereplője a helyszínen meghal. A korábban már megpillantott fiatal pár egyik tagja Vargas, aki magas rangú rendőr odaát Mexikóban — míg a hamarosan a helyszínre érkező amerikai rendőr az Orson Welles által megszemélyesített Quinlan, az arrogáns, cinikus, mégis ünnepelt nyomozó, aki erős fanyalgással fogadja a helyi hatóságok javaslatát, folytassa közösen a nyomozást Vargasszal (hiszen a határ mindkét oldalán intézkedni kell).
Hamar kiderül az is, hogy míg Vargas elkötelezett a törvények és a jogok tisztelete mellett, addig Quinlant csak egy dolog érdekel: egyetlen bűnös se menekülhessen meg. A két férfi konfliktusa hamar eszkalálódik személyes magasságokba, az eredeti bűnügy háttérbe is szorul, hogy átadja a helyét a zsigeri ellentéteknek. Vargas, lévén mexikói, hatalmas hátránnyal indul, egyedül az ügyészi hivatal nyomozója hiszi el neki, amit Vargas pedig saját szemével látott, hogy Quinlan hamisított bizonyítékok alapján tartóztatta le a robbantás gyanúsítottját. Ugyanakkor Quinlannak is van egy gyengéje — amikor Vargas erre rátalál, mégis esélyt kap arra, hogy fölébe kerekedhessen újdonsült ellenségének. Csakhogy Quinlan ekkor már egzisztenciájáért küzd, és látókörébe kerül Vargas felesége…
A sok fordulatot tartalmazó történet végül szándékosan zavarba ejtő módon ért véget: a cselekmény persze lezárul, de a morális tanulságok levonása teljes mértékben ránk marad — miközben a film egymásnak tökéletesen ellentmondó szempontokat hagy maga után. Igazi mestermunka tehát a film, ami a végefőcím után is sokáig velünk marad.
Bővebb információk a filmről az IMDB-n.
Post a Comment