A film egy rendkívül kompakt alkotás a félelemről; cselekménye egészen minimális és vázlatos, a hangsúly nagyon határozottan a hangulaton van. A második világháború alatt játszódik ugyan, de ez is inkább csak a szükséges hátteret biztosítja a történethez, és a motivációt egyes szereplők cselekedeteihez.
Howard Graham katona — egy olyan katona, amelyik még szinte soha nem fogott fegyvert a kezébe, hadihajók tervezésén kívül szinte nem is ért semmihez. Könnyen befolyásolható, csendes és ártatlan természet. Éppen Törökországban van kiküldetésen, amikor ideiglenesen hazarendelik — elutazásának előestéjén pedig bérgyilkosok célkeresztjébe kerül. A török rendőrség a nemzeti érdekek védelme érdekében (Graham személye nagyon fontos a török hadiflotta továbbfejlesztése szempontjából) vonat helyett egy kis teherhajóra teszi fel a mérnököt. Gyilkosai elől azonban itt sem bújhat el.
A film nagyobbik részét feszült, klausztrofóbiás jelenetek töltik ki, amikor a főhős igyekszik emberi tartását megőrizve megmenekülni az életveszélyes helyzetből — de bármivel is próbálkozzon, mindig kudarcot vall. Ráadásul a hajó parancsnoka sem hiszi el a valószínűtlen történetet: Graham hiába tudja, hogy olyanokkal utazik együtt, akik meg akarják ölni, segélykérését paranoid képzelgésnek vélik. A hajó rosszul megvilágított, szűk folyosói, zárt terei kiváló helyszínt biztosítanak ehhez az alapvetően lélektani küzdelemhez.
Orson Welles Eric Ambler novellájának adaptálásával, illetve az egyik mellékszereplő megformálásával járult hozzá a filmhez. A főszereplő (Joseph Cotten) mellett még az egyik, a hősnek lélekjelenlétével és segíteni akarásával támaszt nyújtó utastárs, Josette Martel (Dolores del Rio) alakja érdekes még.
A film zárójelenete egy érdekes — és ugyancsak lélektani — csavar, ami még egy finom mosolyt is az arcunkra csalhat.
A filmről bővebb információ az IMDB-n található, illetve teljes terjedelmében megtekinthető Joseph Cotten Myspace-oldalán.
Post a Comment