Trychydts, 2013., március 16., 16:15
Tulajdonképpen csak a médium az, ami elválasztja ezt a remek filmet a klasszikus film noiroktól. A Technicolorban készült alkotás azonban Hitchcock azon művei közé tartozik, ahol nagyon erősen érződik a műfaj hatása, így mégis megnéztük.
Jeff kis lakásában várja, hogy törött lába begyógyuljon. Lakásának hátsó ablaka egy udvarra nyílik, a nyári kánikulában mindenki nyitva tartja az ablakot, így a fiatal fotóriporternek idejét szomszédjai mindennapi életének megfigyelésével próbálja agyonütni. Aztán különös dolgokra lesz figyelmes — bár a jelek nem egyértelműek, mintha gyilkosság történt volna az egyik lakásban.
A karakterek, a feszült, elsősorban a bizonytalanságra épülő történetvezetés és persze a rendkívül innovatív operatőri munka (a szomszéd házban zajló eseményeket mindvégig Jeff szeméből látjuk) mind a film noirok világát idézik, mint ahogy a Grace Kelly által megformált modern, cselekvő nőalak is remekül illeszkedik ebbe a közegbe. Az elkövetett bűncselekmény brutalitása, beágyazottsága a mindennapi élet díszletei közé szintén nagyon erősen hatnak.
A zárójelenetben talán a filmtörténet legbénább filmes trükkjét is megcsodálhatjuk.
A filmről további információ az IMDB-n olvasható.
Trychydts, 2013., március 14., 23:31
Fritz Lang Edward G. Robinsonnal és Joan Bennettel kvázi ugyanazt próbálták megismételni, ami a The Woman in the Window-ban már működött egyszer.
A feszültségek még erősebbek: itt a nő szexuális vonzalmának ellenállni képtelen férfi még mininálisabb egzisztenciával bír, házassága nem boldog, abban ő nem egyenlő fél. A lakás falán ott lóg felesége első (megboldogult) férjének portréja, egyetlen szenvedélye, a festés is csak megtűrt tevékenység odahaza; hivatását tekintve egyszerű pénztáros, nem pedig egy köztiszteletnek örvendő provesszor. A film femme fatle-ja, Kitty is sokkal gonoszabb, gátlástalanabb, a csábítás egyetlen és kizárólagos mozgatórugója a pénz.Kitty ráadásul szerelmes is az undorítóan gátlástalan, gyáva de a nővel mégis brutális Johnnyba, aki újabb és újabb összegeket követel a nőtől.
Ennek ellenére a film valamiért mégsem működik igazán. A jellemek alaposan megrajzoltak, a színészek is megfelelő munkát végeznek. A történet valahogy mégsem áll össze egységes egésszé, annyira kiszámíthatóak a fordulatok, hogy nehéz igazán átéreznünk az eset drámaiságát. A film végén, ez kétségtelen, fellángolnak az indulatok és a szenvedélyek, de addigra ez már túl kevés, túl későn. A történet egyszerűen nem igényel ennyi filmidőt, némelyik jelenet már kifejezetten és zavaróan szájbarágós.
A The Woman in the Window bravúrját annak ellenére sem sikerül megismételni, hogy lélektanilag sokkal alaposabban kidolgozottabb a Scarlet Street, és a befejezés is sokkal súlyosabb.
A filmről toávbbi információ az IMDB-n található, illetve elérhető a Youtube-on.
Kriszta, 2013., március 07., 9:42
Egy noir megint a kifürkészhetetlen tekintetű Robert Mitchum főrszereplésével. Egyike azon katonáknak akik épp eltávjukat töltik. Flashback-ek során ismerjük meg a rejtélyes történetet – az egyik társuk életét veszti.
Természetes, hogy másképp emlékeznek vissza, így vagy úgy a nyomozó kérdéseinek kereszttüzébe kerülnek mind. Keeley a legelszántabb közülük, tisztára akarja mosni társa és barátja, Mitchell nevét, aki a körülmények áldozata lesz és könnyen gyanúsítható a gyilkosság elkövetésével.
Keeley mellett központi figura még Ginny (Gloria Grahame) is, aki nélkül nehezen lett volna bizonyítható Mitchell ártatlansága.
A szálak végül Montgomery-hez vezetnek, lelepleződése egy zseniális trükknek köszönhető.
Izgalmas noir, mely a faji megkülönböztetés, az indokolatlan gyűlölet kérdését járja körül.
Extrák még a filmről az IMDb-n.
Kriszta, 2013., február 22., 11:20
Nehéz tiszta lappal indítani a film noirok világában. Ezt a Jacques Tourneur rendezte Out of the Past is bizonyítja; a kisvárosi benzinkutas élete pár óra leforgása alatt visszafordíthatatlanul megváltozik.
Néhány évvel korábban Jeff (Robert Mitchum) elvállalt egy kétes megbízást, ahol is a gazdag Whit Sterling (Kirk Douglas) barátnőjét és 40000 dollárját kellett visszaszereznie. Sikerre vihető vállakozás lett volna, ha nem lép a képbe a fantasztikus Jane Greer Kathie szerepében.
Ms. Greer nagyon hiteles kaméleon, még a femme fatale-okhoz szokott edzett szemű noir-néző sem tudja eldönteni, hogy végül melyik férfit szereti igazán, ha szereti egyáltalán. Jeff volt és jelen kapcsolata között ingadozik, elég sok veszítenivalója van; egyik oldalon szabadsága és a menyasszonya, másikon pedig az egész addigi élete, nem maradna más, mint a folytonos menekülés és Mexikó.
Egy percig sem unalmas film, jóllehet a rendező egy-egy nyugodt pillanatot, szerelmes jelenetet is becsempészett az egyébként sodró lendületű cselekménybe.
A film zárása rettentően szívbemarkoló, szomorúan vesszük tudomásul, hogy az igazságnak egy másik verziója szolgál valóságként.
További részletek a filmről az IMDb-n.
Trychydts, 2013., február 21., 0:32
A film azon ritka esetek közé tartozik, amikor kifejezetten meg kellett győződnünk arról, film noir-e ez egyáltalán. Engem a Film Noir of the Week fejtegetése győzött meg.
Remek filmről van szó, ehhez kétség sem férhet, csak hát az egész egy felszabadult, remek játék. Halliday hadnagyot belekeverik egy lopási ügybe — holott a hadsereget valójában nem ő, hanem az undorító, gerinctelen, ám ügyes és gátlástalan Jim Fiske rövidítette meg. Hogy a hadnagy hogy jutott a nyomára, ez a film szempontjából mellékes. Amikor mi bekapcsolódunk a cselekménybe, a hadnagy már nyomon van; csakhogy őt pedig William Blake, a hadsereg nyomozója üldözi, aki még mindig a hadnagyot hiszi az igazi tettesnek. Már csak Fiske barátnőjének (és hitelezőjének) kell belekeverednie a dologba, hogy teljes legyen a kép. Ráadásul ő az egyetlen, aki folyékonyan beszél spanyolul az amerikai szereplők között — nem egy hátrány, ha valaki Mexikón akar keresztülutazni.
Mindenki üldöz tehát mindenkit, a mexikói rendőrség, Ortega felügyelő vezetésével pedig óvatosan asszisztál mindehhez — tudják, hogy a rohangászó kisegerek majd csak elvezetik őket valahová. Egymást váltják a helyzet- és jellemkomikumok, üldözők és üldözöttek mindig pont kisiklanak egymás kezéből; jóízű flörtök és az mexikóiakról alkotott amerikai sztereotípiák karikírozása teszi még sokszínűbbé és elegánsabbá a filmet. A biztos kezű rendezés és a remek operatőrmunka pedig ma is simán eladhatóvá tennék — ami azt jelenti, vannak kortárs romantikus kalandkomédiák, amik sokkal kevésbé kidolgozottak és elegánsak.
A befejezésbe azért a klasszikus noirok sötétebb árnyalatai is belekeverednek — ez, és a már említett, innovatív és a fény-árnyék kontrasztokra noirokra jellmezően nagy hangsúlyt fektető operatőrmunka emeli be ezt az alapvetően vidám történetet a zsánerbe. Sajnos mi utólag színezett változatban láttuk — elég szürreális élmény volt.
A Big Steal, ha nem is egy Van, aki forrón szereti, de még mindig egy ma is élvezhető, finom és elegáns vígjáték. Film noir rajongóknak üdítő kikapcsolódás; a műfajjal való ismerkedést azért nem érdemes ezzel kezdeni. Akkor a többi film lesz csalódás.
A filmről több információ az IMDB-n olvasható.
Trychydts, 2013., február 17., 23:52
Annak idején minden bizonnyal hátborzongatóan izgalmasnak és már-már perverzen erotikusnak hathatott ez a film. Ma már elég könnyen átlátunk az álcsavarokon, és ma a társadalom is jóval züllöttebb annál, hogy szexuális töltetet tudjunk látni abba, ahogy egy nő egy kék dahlia szirmait tépkedi.
Pedig a történet lehetne szívbemarkoló is, drámai is, sötét is, bőven lenne hely indulatoknak és intrikáknak. Johnny Morrison, a háborús hős arra tér haza, hogy kisfia halott, felesége pedig egy mulatótulajdonos szeretője. A hölgy a háborúból megtért férjet dührohamokkal és fura kacajokkal várja, de mire megtudhatnánk, hogy fájdalmában vagy a mérhetetlen mennyiségű elfogyasztott alkohol hatására zavarodott meg, sajnos távozik az élők sorából. Az elsődleges gyanúsított, a férj sajnos éppen nincs a rendőrség keze ügyében, ugyanis Veronica Lake-kel autózgat és reggelizget, ráadásul álnéven. Persze, amikor megtudja, hogy válópert már nem kell beadnia, hazamegy, és unott keresgélésbe fog a gyilkos iránt.
A nem túl drámai hatást tovább próbálja színezni két katonatárs alakja, akik közül az egyiknek, Buzznak tenyérnyi darab hiányzik a koponyájából, egyszerre szenved dührohamoktól és emlékezetkiesésektől, ráadásul a végzetes éjszakán ő is ott járt a tett helyszínén. Érdemes megjegyezni: az egész filmben Buzz karaktere a legérdekesebb és a legszínesebb, kár, hogy sokat ígérő belépő után csak pár nagyon közhelyszerű jelenet jut neki.
A mulatótulajdonos irodája időközben átjáróházzá változik, majd végül jobb híján a rendőrök és az első számú gyanúsított közösen oldják meg a hátborzongató rejtélyt. A megoldás ugyan nem nagyon meggyőző, de mivel az új gyanúsított rövid úton ugyancsak jobblétre szenderül, senki sem izgatja magát az elvarratlan szálak miatt.
A vastag porréteg miatt nehezen látható, mi tetszhetett ezen a korabeli közönségnek. Reméljük, hogy semmi.
A filmről bővebb információ az IMDB-n található.
Kriszta, 2013., február 08., 0:46
A film James M. Cain 1943-es azonos című regénye alapján készült. A forgatóköny megírásában Raymond Chandler is segítkezett, akinek neve ismerősen cseng a noirkedvelők körében.
Központi karakter a magabiztosnak tűnő biztosítási ügynök és a hidegvérű femme fatale.
A történet a férfi vallomásán keresztül rajzolódik ki a néző számára, zárójelenettel indít és ad így keretet a film számára, hiszen az utolsó kockák ide vezetnek majd vissza minket. A két főszereplő Walter Neff (Fred MacMurray) és Phyllis Dietrichson (Barbara Stanwyck) már megismerkedésük korai pillanataiban nyíltan vonzódnak egymáshoz, a noir-októl nem teljesen megszokott flörtjelenetnek lehetünk tanúi.
Ez a klasszikus nagyon jó példája a duplicitásnak, nemcsak címében vagyis a megduplázható pénzösszeg miatt, hanem a szereplők kötődései, motivációi miatt is – semmi sem az aminek látszik. Phyllis szenvtelenül viszi végig akaratát a filmen, nagyon erős, érzelgősségtől mentes karakter – persze ez nem azt jelenti, hogy a szükség perceiben nem omlik az erős férfi karjaiba. Így vezényli le a nem is egyszerű biztosítási csalást. Viszont nem számol Walter barátja és munkatársa Barton Keyes (Edward G. Robinson) apadhatatlan nyomozási kedvével.
A filmről további érdekességek olvashatók itt
Trychydts, 2013., február 07., 3:08
A The Killers egy erős drámaiságú, pusztító szenvedélyekből és intelligens ötletekből összerakott, virtuóz időkezeléssel fűszerezett, remek színészekkel előadott, szövevényes krimi.
Az isten háta mögötti amerikai kisvárosban egyszer csak kivégeznek egy fiatalembert, a Svédet (Burt Lancester). Hat éve élt már a városban, a benzinkútnál dolgozott, sokat nem tudott a múltjáról senki. Mégis érte jön két kőkemény bérgyilkos, akik egyetlen szó nélkül végeznek vele. Érdekesség, hogy a film eddig híven követi Hemingway azonos című novelláját, amely itt véget is ér — a folytatás már teljes egészében a filmkészítők ötlete.
Az eset felkelti az amúgy csak rutinellenőrzésre érkező biztosítási nyomozó, Jim Riordan (Edmond O’Brien) figyelmét, aki elhatározza: nem éri be annyival, hogy rögzíti, az életbiztosítás az adott körülmények között nem fizethető ki. Kutatni kezd a Svéd múltjában, és hamarosan egy nagyszabású bűncselekmény nyomaira bukkan; egy gyönyörű, titokzatos nővel (Ava Gardner) a háttérben.
A flashbackekkel bőven megtűzdelt sztori lassan, rafináltan bontakozik ki, mi is csak fokozatos értjük meg, mi is történt hat évvel ezelőtt, ami végül a tragikus végkifejlethez vezetett és ami alapvetően megváltoztatta többek életét is. Az érdekes csavarok, izgalmas karakterek és jól kidolgozott jelenetek mellett többször villannak fel a cinikus humor szikrái is. Az egyik leggonoszabb, leggátlástalanabb femme fatale is ebben a filmben lejt át a színen. Mindez gyönyörű, jellegzetes film noiros képkockákban, drámai sziluettekkel, erős fény-árnyék hatásokkal elmesélve.
A filmről bővebb információ az IMDB-n található.
Kriszta, 2013., február 01., 8:18
A film Graham Greene A Gun for Sale c. regényén alapszik. A kettősség érzete a film végéig elkísér minket.
A zsarolót ki kell iktatni, alapszabály. A munka elvégzése után jelölt bankjegyekkel fizetik ki a bérgyilkost, hogy a rendőrség későbbi bevonásával egyszerű és legális módon lehessen félreállítani. A megbízó több tisztséget is betölt, így lehet, hogy az alvilág és a politika egybefonódik – nem meglepő módon – a filmben. A csinos lány az egyik nyomozást végző hadnagy barátnőjeként, valamint önfentartóként saját munkája kapcsán is involválódik a történetben. A bűvész-varieté-jelenetek nagyon jól alátámasztják a már korábban említett duplicitást.
A majdnem Stockholm szindróma hithű barátsággá szelídül szerelmi háromszög helyett az utazás végére.
Főbb szerepekben: Veronica Lake (Ellen Graham) és Alan Ladd (Philip Raven) – a noirról részletesebben olvashattok még itt.
Kriszta, 2013., január 31., 23:54
A film Raymond Chandler (a hard-boiled iskola népszerűsítője) Farewell, My Lovely című regény alapján készült. Mivel könnyen összetéveszthető volt egy akkoriban megjelenő musicallel, végül a fent említett címet kapta az amerikai piacon.
Egy nagyon élvezetes noir sok szálon futó cselekménnyel, ahol központi helyen a magándetektív, Philip Marlowe ( Dick Powell) karaktere áll. Ő a megoldás kulcsa; a mamlasz gorilla, az éleseszű orvos, az idős, ámbár gazdag férj, a fiatal feleség és a féltékeny lány mind-mind a szolgálatukba akarják állítani. A apa-lány viszony talán betegesnek hat, a gorillánk szellemileg alulbútorozott, a doki gátlástalan, mégis mind megtalálják eszközeiket hogy ideig-óráig Marlowe-t behálózzák. Egy drága, ellopottnak hitt ékszer és a jóhír a tét..
Fantasztikus nézni és hallgatni a fiatal feleség (Claire Trevor) játékát. Igen meggyőző, okos femme fatale, akinek hangja bársonyos, beszéde, artikuláltsága nagyon tiszta.
A készítők mintha nagyobb hangsúlyt fektettek volna a díszletre, (urbánus és vidéki egyaránt) szinte levegős a film, a bizonytalansága ellenére sem folytogató. Kivételt képez s egyben újdonságként jelenik meg a kórház / elmegyógyintézet, mint tér. A rémálom nem egy semleges vagy a főszereplő által jól ismert területen tör elő – a kórház fizikailag is elidegenít.
A film megtekinthető egy kompakt rajongói oldalon sok érdekességgel a műről és a szereplőkről, sajnos 8-10 perce epizódokban, de jó minőségben.
