Sötét Tükör

A film James M. Cain 1943-es azonos című regénye alapján készült. A forgatóköny megírásában Raymond Chandler is segítkezett, akinek neve ismerősen cseng a noirkedvelők körében.

Központi karakter a magabiztosnak tűnő biztosítási ügynök és a hidegvérű femme fatale.

A történet a férfi vallomásán keresztül rajzolódik ki a néző számára, zárójelenettel indít és ad így keretet a film számára, hiszen az utolsó kockák ide vezetnek majd vissza minket. A két főszereplő Walter Neff (Fred MacMurray) és Phyllis Dietrichson (Barbara Stanwyck) már megismerkedésük korai pillanataiban nyíltan vonzódnak egymáshoz, a noir-októl nem teljesen megszokott flörtjelenetnek lehetünk tanúi.

Ez a klasszikus nagyon jó példája a duplicitásnak, nemcsak címében vagyis a megduplázható pénzösszeg miatt, hanem a szereplők kötődései, motivációi miatt is – semmi sem az aminek látszik. Phyllis szenvtelenül viszi végig akaratát a filmen, nagyon erős, érzelgősségtől mentes karakter – persze ez nem azt jelenti, hogy a szükség perceiben nem omlik az erős férfi karjaiba. Így vezényli le a nem is egyszerű biztosítási csalást. Viszont nem számol Walter barátja és munkatársa Barton Keyes (Edward G. Robinson) apadhatatlan nyomozási kedvével.

A filmről további érdekességek olvashatók itt

A film Raymond Chandler (a hard-boiled iskola népszerűsítője) Farewell, My Lovely című regény alapján készült. Mivel könnyen összetéveszthető volt egy akkoriban megjelenő musicallel, végül a fent említett címet kapta az amerikai piacon.

Egy nagyon élvezetes noir sok szálon futó cselekménnyel, ahol központi helyen a magándetektív, Philip Marlowe ( Dick Powell) karaktere áll. Ő a megoldás kulcsa; a mamlasz gorilla, az éleseszű orvos, az idős, ámbár gazdag férj, a fiatal feleség és a féltékeny lány mind-mind a szolgálatukba akarják állítani. A apa-lány viszony talán betegesnek hat, a gorillánk szellemileg alulbútorozott, a doki gátlástalan, mégis mind megtalálják eszközeiket hogy ideig-óráig Marlowe-t behálózzák. Egy drága, ellopottnak hitt ékszer és a jóhír a tét..

Fantasztikus nézni és hallgatni a fiatal feleség (Claire Trevor) játékát. Igen meggyőző, okos femme fatale, akinek hangja bársonyos, beszéde, artikuláltsága nagyon tiszta.

A készítők mintha nagyobb hangsúlyt fektettek volna a díszletre, (urbánus és vidéki egyaránt) szinte levegős a film, a bizonytalansága ellenére sem folytogató. Kivételt képez s egyben újdonságként jelenik meg a kórház / elmegyógyintézet, mint tér. A rémálom nem egy semleges vagy a főszereplő által jól ismert területen tör elő – a kórház fizikailag is elidegenít.

A film megtekinthető egy kompakt rajongói oldalon sok érdekességgel a műről és a szereplőkről, sajnos 8-10 perce epizódokban, de jó minőségben.

Skip McCoy (Richard Widmark) egy átlagos new york-i zsebtolvaj, aki ez alkalommal olyan tárcát tulajdonít el, amit kommunista ügynökök kezébe szántak.

Egy zsúfolt mentrójelenettel indít a film, ahol belekóstolhatunk a fent említett szakma rejtelmeibe. A kamera minden arcrezzenést dokumentál; míg Candy (Jean Peters) csábos pilláival és ajakharapdálásaival igyekszik flörtölni az idegen férfival, addig az kiemeli a tárcáját. Ennek a nőt követő másik két férfi is szemtanúja lesz.

Mint kiderül nő még utoljára megtesz egy szivességet a volt szerelmesének, remélve, hogy utána örökre elválnak útjaik. Több tábor áll egymással szemben; a rendőrök le akarják fülelni az ügynököket, az ügynökök meg akarják szerezni a mikrofilmet, Skip véletlenül csöppen a történetbe, Candy pedig új életet akar kezdeni. A szálak egy Moe nevű rendőrségi besúgó kezében futnak össze.

Nem egy olyan kémtörténet ez, ahol a miértekre választ kapunk. Nem tudjuk meg, hogy miért fontos a mikrofilm, nem tudjuk meg mi van rajta – habár Skip megnézi a new york-i könyvtárban – a néző számára nem egyértelmű a tartalma. Fontos viszont a szerelmi szál a történetben, és helyenként egymásért is kiállnak a karakterek a labilis, elidegenedett közeg ellenére.

A filmről bővebb infomráció az IMDB-n található, illetve megtekintehető a Youtube-on.